Igen-igen, újabb bejegyzés a Baktói Lovas Klubról. Ez annak tudható be, hogy mikor visszatértem ide, Imen már nem volt itt, így egy új oktatóm lett: Horváth Petra. Szintén fiatal hölgyemény, nem tegnap kezdte a pályát. Igaz, nem hivatalos lovas oktató, de nem is amatőr. Türelmes, kedves, egy élmény volt nála lovagolni. Vele nem erőltettük ezeket az angolos fogásokat, mint combra való engedés, eleje körüli stb. Alapok-alapok-alapok. Lovardai alakzatok, összeszedettség, és ülés javítás. Nem is kell nekem más :) Egyedüli problémám, hogy olykor úgy éreztem, nem mindig figyeli a hibáimat. Pedig nekem ez nagyon fontos. Nem azért mert imádom ha folyton kritizálnak, de az ember a hibáiból tanul. Én meg tanulni mentem oda.
Szultánhoz megint volt szerencsém. Vén csataló. Nincsen vele semmi baj, az meg hogy kicsit motiválatlan az nem az ő hibája. Aminek mondjuk nem örültem, hogy nyereg alatt - kikötőszárral - ha kérnek tőle vmit (ami ugye némi figyelmet igényel), hajlamos arra, hogy nagyon befeszüljön, ill. felkapja a fejét :/ Így meg ugye messze állunk az összeszedettségtől.
Másik jószág Roxy. Sárga kanca, hókás, és ami igen mókás, hogy az egyik szempillája (mármint az egyik szeménél a szempillák) is fehér :D Vele lovagolni egy élmény. Épp hasas volt, mikor oda jártam. Temperamentumos, élénk, nagyon okos, érzékeny. Nagyon szeret menni előre, nem kell folyton azon küszködni, hogy haladjon. Bámulatos, hogy mennyire összehangolódtunk, meg úgy általában, hogy mennyire megérzi az ember minden rezdülését. Első alkalom, mikor ezt konstatálhattam, még első találkozásaink alkalmával volt. Nyári balesetem miatt sokat veszítettem határozottságomból. Akkor épp Ari oktatott. Bal kézen, körön vágta, beugratás. Mivel akkor még nagyon nem ismertem a lovat, így nem is igazán akartam. És láss csodát nem is ugrott be. Másik alkalom, mikor Roxy szenzitivitása levett a lábamról: fedeles, Petra oktatott, lépésből vágta, rövid fal végén; annyi, hogy rövidebbre vettem a szárat, és már ugrott is be. Állati kényelmes a vágtája, megcsinál mindent, nagyon szépen reagál a testsúly segítségre, csizmát már meg se említem, és szépen támaszkodik.
Nagyon sajnálom, hogy többet nem fogok tudni Baktóra járni, pedig tudom, hogy sokat tanulhattam volna még :(
Hát igen...minden jónak vége szakad egyszer :/ Ezzel a kis pozitív életszemlélettel zárom a bejegyzést.
Ja és 3-ról 4-re emelem az értékelést; mivel terep lovaglásra nincs lehetőség nem adhatom meg az 5-t, de az oktatással nagyon elégedett vagyok, tehát:
4/5
Roxy pej kanca
VálaszTörlés