Papkúti Hagyományörző Lovas Sport Egyesület - Vácrátót

Nos, ez az a hely, amit semmi se szárnyalhat felül. Akárhányszor eszembe jut (minden nap), mindig elszorul a szívem, mindig visszavágyok oda. Bár tehetném, hogy minden nap ott legyek. De ez a laza 210 km nem kicsit megakadályoz benne. Írni is nehéz róla...nagyon rossz, hogy nem lehetek ott, nem csak a hely, nem csak az emberek miatt.....hanem egy bizonyos ló miatt is.
Ezt a lovardát szintúgy 2009 nyarán sikerült megtalálni...tulajdonképpen egy véletlen folytán kerültem oda, hisz nem célirányosan mentünk Vácrátóton, csak épp tudtam hogy van ott lovarda, hát nézzük meg az egyiket.
Hihetetlen szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltam arra a helyre.
A botanikus kert mellett kell lefordulni, most már sétáló tér/utca (?) is van ott, de utána homokos úton kell menni egy pár száz métert. Fa kerítés, fa szín, fa boxok (de nem angol), díszítő elemként patások koponyái, kis faház, legelő....iszonyat hangulatos, magával ragadó. 5/5
A tulaj (Bige Csaba), sőt az egész társaság a kezdetektől fogva nagyon kedves, segítőkész volt, mókás arcok. Jó kis összeszokott társaság van ott....hiányoznak is nagyon :(.....Szoktak lenni rendezvények, én is voltam kettőn, és imádtam mindkettőt. Rendeznek saját, "házi" versenyeket, de a környező versenyekre is ellátogatnak. Társaság: 5/5
2009-ben egy Lali nevű emberke oktatott....igen karakán, majdhogynem nyers, de ugyanakkor jószívű és rendes arc. Jól oktatott, nem csak szidni, de dicsérni is tudott. Azt a kevés tudást az ugrásról, főként neki köszönhetem.  Mindig örömmel mentem és megyek oda máig ^^. Mivel Lali már nem tagja a papkúti társaságnak így 2010 nyarán már Csaba oktatott. Nagyon szeretek nála is tanulni, tényleg figyel a tanulóra, és igyekszik minél többet átadni a tudásából. Rendesen megmozgat Csaba is =D Ráadásul Csaba még kicsit a western stílusba is beavatott....nem is ártott mivel vele terepre csak weszkó nyeregben mentem ki.
Mivel én a hobbi szintnél többre nem vágyok, így teljesen kielégítőnek találtam az oktatást..... 5/5
Lovak.....igen ennél a résznél már a könnyeimmel küszködök :S 2009 nyarán Lali saján csődörén, Doux-n tanított...egy nagy, szikár, sárga, tiszta ízületű, jóindulatú, birkatürelmű, jó mozgású, gyönyörű angol telivér csődi. A 2009-es házi ugróversenyen Doux-val indultam, nem kicsit voltam ideges a verseny előtt (aminek persze semmi tétje nem volt), és mikor felszálltam a nyeregbe, Doux annyira megérezte az idegességemet, hogy ő is egyből az lett....de ez mit sem változtatott a teljesítményünkön, hisz elsők lettünk (természetesen csak kezdő kategóriában indultunk). Terepre 2009-ben Myladyvel jártam ki. Egy koros vénasszony, akaratos kis pej ügető (?), de ugyanakkor jóindulatú, jó mozgású, lendületes, jó vérmérsékletű kanca, és ami talán a legfontosabb: jól kezelhető, akárcsak Doux-ka.
És íme a ló, mely miatt máig könnybe lábad a szemem....olykor szó szerint :(...Diab-ló (:D) az emberevő ló. Egy pici (alig 160 cm) szürke, pettyes, appaloosa. Hírhedt egy jószág, egyik kedvenc szórakozása az emberek terrorizálása, harapdálása, földre rángatása, és ebben nincs is semmi túlzás =D Persze 2010 nyarán, mikor először mentem ki Vácrátótra, hogy akkor go terepre, senki nem mesélte az előéletét a jószágnak, Csaba épp csak annyit mondott, hogy inkább ő nyergeli, mert még csikó (most már 5. éves) és szeret genyózni. Ki is mentünk, de egy ca 10 perccel az indulás után nekiállt cirkuszolni Diablo....bevitt a susnyásba ami az utat szegélyezte, és se tőled, se hozzád -.-....de kitartásom meghozta gyümölcsét, sikerült kivívnom Diablo tiszteletét....később meg szeretetét is....ez persze kölcsönös. Később már én nyergeltem, sőt arra is megtanítottuk Csabával hogy szépen ügyesen adja fel a lábát és ha egy mód van rá, ne csinálja a fesztivált. Persze első nyergelésnél engem is próbált megcsípni, de résen voltam és jobb belátásra bírtam. Szóval idővel gyengébb szálak kezdtek egymáshoz fűzni minket. Nagyon sokat segített ebben az is, hogy minden terep után szakítottam arra időt, hogy legeltessem, ill. hoztam neki mindig jutalom almát/répát.
Egyszer mikor kijött a kovács, ott voltam én is. Épp ment volna Diabloért, de a kis herélt nagyon megijedt a kovácstól, nekiállt ágaskodni....látszott rajta hogy fél....úgyhogy nekem kellett átvinnem a színhez. Látszott rajta, hogy megnyugtatja a jelenlétem. Egyik terep után hagytam, hogy szabadon legelésszen....addig én a többiekkel beszélgettem, majd eszembe jutott, hogy hoztam én ám jutalomfalatot....odamentem Diablohoz, de tőle olyan 10 m-el megálltam és szóltam neki. Felfigyelt rám, és már jött is oda =D...meg is kapta szépen a hozott csemegét ^^....ca 20 perc múltán megint odamentem a közelébe (szintúgy 10-15 m távolságba), megint szóltam neki, ő megint odajött, majd elvittem inni és be a helyére. Másnak is feltűnt, hogy nagyon megszerettük egymást, hogy mennyire szót fogad nekem....mondta is egyik kislány anyja, hogy vegyem meg, mert rajtam kívül más alig bír vele. Venném én ha lenne rá zsé....de sajnos nincs, és emiatt, hogy tul.képp csak pénzhiány miatt nem lehet a lovam, bizony sokat sírtam már, és valszeg fogok is még :'((
Mindig eszembe jut az a kép, amikor búcsút vettem tőle. Visszaértünk terepről, odaadtam a répát, leápolgattam, majd beraktam a színhez, hogy egyen szénát....átöltöztem, elköszöntem mindenkitől, majd sietni kellett a vonathoz....a kapuból még visszanéztem Diablora, és ő is rám....tök olyan volt a tekintete, mintha vmi olyasmit akarna mondani, hogy ugye visszamegyek még hozzá, meg ugye nem hagyom el, vagy vmi ilyesmi....iszonyat szívszaggató pillanat volt....Nagyon remélem, hogy egyszer (a közeljövőben) még lesz rá módom, hogy megvegyem :S (5/5)
Összesítve a helyet csak ajánlani tudom mindenkinek.

5/5

http://www.papkutilovas.hu/

Szántódpuszta

2009 nyarán volt szerencsém ehhez a csodás helyhez. Balatoni nyaralás során találtam rá.
Hatalmas birtokon nagy régi stílusú magyar épületek, kis híd, csacsi meg más jószág szabadon legelészik, zöld, és egyszerűen gyönyörű. Eleinte be se akartam menni megkérdezni, hogy mennyibe kerül a lovaglás, mondván, hogy úgyis biztos irtó drága....de azért csak rávettem magam...és mennyire örülök neki =D.
Egy nagy L alakú épület a pajta, istálló. Csupa fiatal korombeli emberke volt ott, fiúk, lányok, nagyon kis családias volt a hangulat. Teljesen készségesen álltak segítségemre, és legnagyobb meglepődésemre egyáltalán nem voltak horribilis áraik (2500/óra ha jól emléxem). Talán négyszer voltam ott lovagolni. 2x karámban egy Sanyi nevű sárga herélttel mentem....elég csökönyös egy jószág....akár hányszor beugrasztottam vágtába, nyomott egy lendületes kanyart (90°) a karám közepe felé...sajnos az ügetésben se volt vmi nagy partner. Egyik alkalommal az egyik lovász srác (Pisti) felült kicsit helyrerakni Sanyi agyát...onnantól kezdve úgy ment mint a kisangyal.....na igen....a határozottság, az a fránya határozottság :/ Mind a 2 karámos óra alkalmával úgy leizzadtam kb mint Sanyi, mivel egy órán keresztül - természetesen - lovas cuccban a napon nyáron lovagolni nem ér fel egy légkondival -.-
A másik két alkalommal terepre mentem Pistivel....mind a kétszer kancával. Nem volt velük a világon semmi probléma, nagyon rendesek voltak, a segítségekre szépen reagáltak, nem voltak ijedősek se, habár egyik jószág az indulást követően megállt párszor és nagyon nézegette a csizmámat....nem nagyon értettük Pistivel, hogy mit is akar o.O Pistivel mindig jót beszélgettem, teljesen jó arc, és annyira meglepődtem, mikor megtudtam, hogy otthonomhoz egész közeli - jóformán szomszéd - faluból való =D
Hihetetlenül megérte kimenni terepre. Gyönyörű az erdő, van nagyon jó vágtázós rész, és Pisti kivitt a hegy(ecske) tetejére, ahonnan be lehetett látni az egész Balatont *.* gyönyörű, mindig jó visszaemlékezni rá ^^

Kiszolgálás úgymond: az oktatásra semmi hangsúlyt nem fektettünk - mondjuk nem is tanulni mentem oda - , de ettől függetlenül mindenki nagyon aranyos, meg kedves és jófej volt 5/5
Táj, birtok: egyértelmű...5/5
Lovak: 5/4....Sanyi kicsit lehúzza az értékelést :/....de legalább jó állapotban voltak.
Összességében tehát: 5/5....csak ajánlani tudom....remélem egyszer majd én is eljutok még oda ^^

http://www.szantodpuszta.click.hu/

Sándorkapuszta - Tibor Tanya Puszta Pension

Ezen létesítményhez is egy túra alkalmával volt szerencsém.
Mikor odaértünk először elmentünk a bejárat mellett....nem ismertük fel (hogy is ismertük volna, hisz azelőtt sose jártunk még ott), mivel nem volt semmi tábla ami jelezte volna, hogy az a célhely.
A környék nem vmi nagy kaland...mondjuk nekem a hegyek, az erdő és a víz a mindenem, más táj már csak max C kategóriás lehet.
A fogadó...nos....az elrendezés nem különösebben ragadta meg a fantáziámat...a szállás belülről igazán ígéretes lehetne, de kicsit elhanyagolt volt...nem mondom hogy ott kirobbannóan éreztem volna magam, hiányoztak a képek a falról, és a növények. Szállás: 5-ből 2.
Sajnos vmi családi zűr is volt (valszeg nem akut problémáról volt szó), így a tulaj édesanyja nekünk öntötte ki a szívét, amitől nem kicsit éreztem magam zavarban. A vendégszeretetre nem volt panaszom, a kajára meg még kevésbé....amikor megérkeztünk, a vacsora túrós tészta volt, de nem az a hagyományos....én csak sándorkapusztai túrós tésztának hívom, eddig akárkinek készítettem el, mindenkinek ízlett...a kiszolgálás is príma volt. Vendégszeretet: 5-ből 5.
Természetesen a lovaglás se maradhatott el. Az oktatóm egy nálam fiatalabb névrokon lány volt. Nem volt nagyképű, nem volt elszállva magától, abszolút aranyos, kedves, segítőkész volt, jól el lehetett vele beszélgetni. Mikor lovagoltam mindig figyelt, segített, dicsért, vagy korrigált...nála valóban tanulhattam. A jószág egy sárga termetes kanca volt, úgy hívták Délibáb. Kissé csökönyös és akaratos volt, de ha tudta, hogy pálca van az embernél, olyan volt mint a kisangyal. Jól reagált a segítségekre, lehetett nyújtani, rövidíteni, szépen csinálta a lovardai alakzatokat, és ha volt az embernél pálca akkor vágtába is beugrott mindenféle ellenkezés nélkül. Azt viszont sajnáltam, hogy a pucolásban, szerelésben nem segédkezhettem. Aranyos volt nagyon mikor kimentünk Délibábért a legelőre....egy izabellafakó lóval volt együtt...valszeg nagyon szerethették egymást, mert mikor Délibábot vezettük ki, jött volna a másik is....aranyos volt. Magát a lovaglást nagyon élveztem. Tulajdonképpen az oktatás is a szintemnek megfelelő volt. Lovaglás: 5-ből 5; oktatás: 5-ből 5. Persze ha vmi nagy profiként állítottam volna be, akkor kb én tanítottam volna a lánykát, de ez így pont jó volt.
Összességében: 5-ből 4.

http://tibor-tanya.internettudakozo.hu/