Papkúti Lovas SE, Vácrátót; Vol2

Ide is visszatértem pár lovaglás erejéig. Tényleg pár, mivel azóta, hogy visszaköltöztem konkrétan 2x voltam.
   Első alkalommal egy pej telivér kancával (Hamupipőke) mentem, akit nemrég hoztak le galopp pályáról. Szegénykének semmit se tanítottak meg, nem is csoda, hisz folyton arra használták (nem véletlenül fogalmazok így), hogy csak menjen előre mint a barom. Ha teszem azt, minden nap vagy legalább minden másnap ki tudnék járni, és csak vele foglalkoznék, az egy jó kihívás lenne számomra, kipróbálni, hogy tudnék-e lovat faragni belőle.....de így, hogy heti egy lehetőségem van elmenni lovagolni, nem szívesen "pazarolnám" küszködésre. Plusz szegénykémnek állítólag fáj a mellső jobb lába :/ Ráadásul nem is a tulaj foglalkozott velem (holott vele beszéltem meg az órát), hanem egy alkalmazottja - Hajni - aki nagyon aranyos, kedves stb, de nem beszélgetőtársra vágyok lovaglás közben....pedig csak ennyit tudott nyújtani.
   Második alkalommal már a tulaj "vett szárnyai alá". Először egy idősebb pej kancával (Dorottya) próbálkoztunk....beharangozták nekem, hogy őt tanították ezekre az angol fogásokra, és majd vele fogok tudni angolban lovagolni ill. tanulni....de mikor az ügetésnél kiderült, hogy úgy sántít, hogy az már nekem is fáj, átnyergeltünk egy nagy szürke heréltre (Vihar). Persze mielött átnyergeltünk vagy negyed órán keresztül magyarázta nekem a tulaj a full alap dolgokat...ami nem esett jól, mivel így azt feltételezhette rólam, hogy én ezekkel ne lennék tisztában.....pedig nagyon is tisztában vagyok, de más dolog vmit elméletben tudni, és más a gyakorlatban -.-
Vihar....nem finom a szája....nem érzékeny az oldala....folyton hajtani kell...és állandóan a vállán megy....rendszerint a balon....de ami még mindezeknél is rosszabb: rosszul van betanítva!....ugyanis mikor csizmával toltam volna, hogy ne a vállán menjen, hanem inkább egyenesen, nem a csizmától el, hanem felé mozdult, és nem lépett be a súlypontom alá O_o és ez egyértelműen a rossz tanításnak tudható be :/ szegény pára, meg nem értette, hogy mi a túrót akarok tőle -.- Arról már ne is beszéljünk, hogy tanügetésből nem ugrik be vágtába....iszonyat sokat kellett küzdenem, hogy olykor rám figyeljen....a tulajnak meg teljesen jó lett volna, ha rohanásból veszi a lendületet és úgy ugrik be -.-
  Igen sokat csalódtam ezzel a két alkalommal.

Sajnálom, de így kénytelen vagyok a korábban adott értékelési pontot lehúzni 4-re :/

Összességében:

4/5

Baktói Lovas Klub Vol.2, Szeged

Igen-igen, újabb bejegyzés a Baktói Lovas Klubról. Ez annak tudható be, hogy mikor visszatértem ide, Imen már nem volt itt, így egy új oktatóm lett: Horváth Petra. Szintén fiatal hölgyemény, nem tegnap kezdte a pályát. Igaz, nem hivatalos lovas oktató, de nem is amatőr. Türelmes, kedves, egy élmény volt nála lovagolni. Vele nem erőltettük ezeket az angolos fogásokat, mint combra való engedés, eleje körüli stb. Alapok-alapok-alapok. Lovardai alakzatok, összeszedettség, és ülés javítás. Nem is kell nekem más :) Egyedüli problémám, hogy olykor úgy éreztem, nem mindig figyeli a hibáimat. Pedig nekem ez nagyon fontos. Nem azért mert imádom ha folyton kritizálnak, de az ember a hibáiból tanul. Én meg tanulni mentem oda.
Szultánhoz megint volt szerencsém. Vén csataló. Nincsen vele semmi baj, az meg hogy kicsit motiválatlan az nem az ő hibája. Aminek mondjuk nem örültem, hogy nyereg alatt - kikötőszárral - ha kérnek tőle vmit (ami ugye némi figyelmet igényel), hajlamos arra, hogy nagyon befeszüljön, ill. felkapja a fejét :/ Így meg ugye messze állunk az összeszedettségtől.
Másik jószág Roxy. Sárga kanca, hókás, és ami igen mókás, hogy az egyik szempillája (mármint az egyik szeménél a szempillák) is fehér :D Vele lovagolni egy élmény. Épp hasas volt, mikor oda jártam. Temperamentumos, élénk, nagyon okos, érzékeny. Nagyon szeret menni előre, nem kell folyton azon küszködni, hogy haladjon. Bámulatos, hogy mennyire összehangolódtunk, meg úgy általában, hogy mennyire megérzi az ember minden rezdülését. Első alkalom, mikor ezt konstatálhattam, még első találkozásaink alkalmával volt. Nyári balesetem miatt sokat veszítettem határozottságomból. Akkor épp Ari oktatott. Bal kézen, körön vágta, beugratás. Mivel akkor még nagyon nem ismertem a lovat, így nem is igazán akartam. És láss csodát nem is ugrott be. Másik alkalom, mikor Roxy szenzitivitása levett a lábamról: fedeles, Petra oktatott, lépésből vágta, rövid fal végén; annyi, hogy rövidebbre vettem a szárat, és már ugrott is be. Állati kényelmes a vágtája, megcsinál mindent, nagyon szépen reagál a testsúly segítségre, csizmát már meg se említem, és szépen támaszkodik.
Nagyon sajnálom, hogy többet nem fogok tudni Baktóra járni, pedig tudom, hogy sokat tanulhattam volna még :(
Hát igen...minden jónak vége szakad egyszer :/ Ezzel a kis pozitív életszemlélettel zárom a bejegyzést.

Ja és 3-ról 4-re emelem az értékelést; mivel terep lovaglásra nincs lehetőség nem adhatom meg az 5-t, de az oktatással nagyon elégedett vagyok, tehát:
4/5