IC Ranch, Szentes

 Magyar honban - nem tudom milyen okból kifolyólag , de nagyon mellőzve van a western lovaglás. Szinte mindenhol csak a díjugratást nyomatják, utána meg a díjlovaglást. Tehát pár kivétellel mindenhol csak angol lovaglásra van módja a kedves érdeklődőknek. Nekem mondjuk a szentesi a második lovarda, ahol lehetőségem akadt a western lovaglás kipróbálására.
Nem mondom, hogy saját autó nélkül könnyű eljutni ide, és azt is meg kell hagyni, hogy a főnökasszony (Istenes Csilla) se könnyítette meg a helyzetünket. Párommal és egy barátunkkal látogattuk meg eme alföldi ranchot. Busszal Szegedről Szentesre (eleve nem egy rövid út), majd helyi közlekedés híján, gyalog. Pár félreirányítás után kicsit sikerült ezen a számunkra abszolút ismeretlen helyen eltévedni. Mivel késésben voltunk telefonon értesítettem a főnökasszonyt, akinek igencsak felborzolta a kedélyeit a hír. Inkább éreztem ellenségesnek a telefonban a hangját, mint segítőkésznek. Azt kell mondjam, mire odaértünk már a kedvem is elment....de odaértünk. A fogadtatás kicsit késve és kelletlenül, de megvolt. Miután beinvitált a főnökasszony, leültetett minket egy kerti bútorzathoz, mondván, hogy beszélgessünk. Ezt inkább éreztem számonkérésnek, ill. feleltetésnek. Egyáltalán nem volt se baráti, se kellemes egy beszélgetés, sőt, volt a főnökasszonynak olyan megmozdulása is ami már határozottan deprimáló, lekezelő volt. Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy hozott egy gumiszalagot, és azt a nyakunkra rakta, majd felszólított, hogy akkor most menjünk előre, oldalra stb-stb, tehát ahogy kéri; ezzel a zablahasználatot próbálta imitálni. Az az igazság, hogy nálam már itt ellőtte a piros pöttyöst. (Vendégszeretet: 1/5)
Amúgy maga a létesítmény igen tetszetős volt, habár nem egy nagy kunszt a táj. Nagy legelő a lovaknak, homokos pálya, és sajnos igen kicsi fedeles. Öltöző ugyan itt sincs, viszont van egy szépen tartott társalgó, ahol átöltözhettünk. (Táj, létesítmény: 4/5)
Igencsak tetszett, mikor mentünk a lovakért, és jóformán az összes, felfigyelt és "köszöntötte" a főnökasszonyt. Ez egy igen jó ló-lovas kapcsolatra utal. A lovak nagyon jól neveltek, segítségekre jól reagálnak. (Lovak: 5/5)
Kétség sem fér ahhoz, hogy a főnökasszonynak nagy tudása van ezen a téren, amit át is tud adni, érthetően, de sajnos ugyanakkor lekezelően, ami lehet inkább a személyiségéből adódik. Igencsak az alapokat magyarázta, ami kicsit rosszul esett, de hát ő az oktató, ő tudja. Tudott újat mondani, újat mutatni, egy másik világot a szemünk elé tárni, amiről a legtöbb angol lovas max álmodik. Nem tetszett, hogy nem dicsért akármilyen jól csináltuk a kívánt feladatot. Egy oktató tudjon dicsérni is, ne csak a hibákra rámutatni. (Oktatás: 4/5)

Akinek minden vágya, hogy western lovas legyen és versenyezzen, annak tudom ajánlani a helyet, de csak ha rendelkezik saját autóval, vagy ha teszem azt helyi. Máskülönben nem éri meg a cécó. Akit nem zavar ha fölényeskednek vele, akkor ez az ő helye.
Összességében 3-t adok az 5-ből.

/Giselle du Coudray/

http://www.lovardakalauz.hu/ic_szentes.php

http://www.icranch.hu/

Sári Tanya; Sziksós, Szeged

Ezt a helyet - amit már most leszögeznék, hogy gyönyörű, és eszméletlen hangulatos - még egy csoporttársnőmmel kerestük fel, mondván, hogy mi terepen szeretnénk lovagolni.
Elég könnyen meg lehet találni, annyi a hátránya, hogy kizárólag tömegközlekedéssel (7F) lehet megközelíteni, mivel a város szívétől (pl.: Széchenyi-tér) elég messze van (11 km).
Mikor először voltam itt, kicsit elbizonytalanodtam, mivel a kedves látogatót egy nagy kapu köszönti, viszont közel s távol semmi. Látom rajta a kiírást, hogy Sári Tanya, na akkor jó helyen vagyok.
Hosszú földes-köves út vezet a lovarda szívébe, ahol a tulajék (Sári Éva) is laknak. Igen nagy alapterületű, nagy legelő a jószágoknak, kis játszótér a gyerkőcöknek, egy kis karám oktatás céljából (ami egy futószáras oktatáshoz kiváló, de komolyabb oktatásra már kicsi), kis tavak, fűz, nád, tavi rózsa, díszítő elemek gyanánt régi  kocsik, kutyusok, cicák, egy kis toronyban egy vadászgörény, és persze a lovak. Nagyon szép, nagyon hangulatos hely. Bármikor szívesen megyek oda, és aki szereti a csendes, meghitt és persze hagyományőrző helyeket, bátran ajánlom. Mostanra talán a vendéglátó rész is kész lett. Szépek az épületek kívülről és belülről egyaránt.(A hely: 5/5)
Gondolom a nagy elfoglaltság végett, de a tulajék soha nem vettek rólunk tudomást amikor ott voltunk, és ez engem kifejezetten zavart. A lovas oktató srác már nem volt ilyen visszahúzódó. Vele jókat tudtunk beszélgetni. Az időpontokat is vele kellett egyeztetni. A tulaj jóformán egyáltalán nem folyt bele a vendégekkel való foglalkozásokba. (Vendéglátás: 3/5)
Terepre többször mentünk, mint karámban. Hamar beláttam, hogy a karámos foglalkozásoknak túl sok értelme nincs, mivel ez az a hely, ahol nem fog fejlődni a lovas tudásom. (Oktatás: 2/5)
Nem tudom, hogy hány ló van ott a vendégek számára, de én kettővel dolgoztam össz-vissz. Egy fekete Ramona nevű és egy pej Mara nevű asszem szintúgy furiosóval. Mindkettő kanca. Nem mondom, hogy ők a legkönnyebben kezelhető jószágok, akikkel találkoztam. A neveltetésükben, taníttatásukban találtam némi kivetni valót (nem feltétlen adják szépen és veszélytelenül a lábukat; a szerelések közbeni szökési próbálkozások; ellenkezések). Persze minden ló tökéletlen, így nem is tekintem ezeket nagy hibáknak, hisz sose voltak rosszindulatúak, és ez többet jelent számomra. (Lovak: 3/5)
Persze ha lenne lovam, minden bizonnyal itt tartatnám, mert itt jóformán mindig legelőn lehetne, nincs állás, és az rakja boxba, aki igényt tart rá.

Összességében: 3/5

http://www.lovardakalauz.hu/sari_tanya

http://saritanya.mlap.hu/#/html/17881750/render/fooldal